Mondták már Önnek valaha egy kapcsolatban, hogy mit „kellene”, „muszáj” vagy „kell” megtennie?

Ha már megtapasztalta ezt a fajta nyelvhasználatot, szánjon néhány percet arra, hogy időben visszapörgessen és felidézze, hogy milyen volt belső reakciója erre a kommunikációs stílusra?

Miként reagált belül? Hogy érezte magát? Mit mondott önmagának? Milyen képeket alkotott a fejében? Vagy esetleg olyan gyakori ez a fajta nyelvezet, hogy nem is volt hatása? Az NLP Meta Modelljében ezeket az igéket – „kellene”, „muszáj” stb. – a szükség modális operátorainak nevezzük.

Általában ez a fajta nyelv nem konstruktív egy kapcsolatban, mivel a figyelem „szabály alapú”, tehát arra irányul, hogy mit kellene, kell vagy muszáj megtenni. A szabály alapú szükségeket kifejező nyelv ellentéte a választásra épülő nyelvezet. Ebben a cikkben bemutatom, hogy miként azonosítsuk be a szükséget kifejező igéket és hogyan változtassunk a kommunikáció stílusán, hogy letisztítsuk azt és Ön és partnere konstruktívan kommunikáljanak egymással.

Az emberi agykéregben lezajló folyamatok különböztetik meg az embereket más fajoktól. Míg a legtöbb faj ösztönösen cselekszik és csupán olyan érzékelésen alapuló kommunikációra hagyatkoznak, mely a szaporodást vagy az életben maradást szolgálják, az emberi agyban kifejlődött a nyelv magas szintű rendszere. A nyelv egy módja annak, hogy társunkat tájékoztassuk arról, hogy miként érezzük magunkat a kapcsolat egy bizonyos pillanatában. A nyelv és összetettsége konstruktívan és negatívan is hathatnak arra, amit percről percre megosztunk egymással. Például más választ kapunk, ha azt mondjuk a másiknak, hogy „már ki kellett volna raknod a szemetet”, mintha azt mondjuk, hogy „jó lenne kirakni a szemetet”. Az első mondat egy szükséget fejez ki („kellene”) és a beszélő által alkotott szabályokon alapszik, a második viszont lehetőséget fejez ki („lenne”), amely egy olyan elme térképre hagyatkozik, ahol van választási lehetőség.

Vizsgálja meg az alábbi mondatokat és határozza meg belső reakcióit

Többször kéne eljárnunk otthonról!

Időben haza kellene érnünk!

Le kell fogynod!

Nagyobb rendet kell tartanod!

Nem szabadna olyan sokszor találkoznod a családoddal!

A muszáj és kell igéi nagyon erősek és egy olyan személyre utalnak, akik szeretik a saját szabályaikat diktálni. A kellene már kevésbé erős és egy olyan személyt jeleznek, aki ráerőlteti a szabályait a másikra. Nagy valószínűséggel ők saját magukat is hasonló nyelvezettel szorítják szabályokra, „kellene csinálnom” vagy „muszáj csinálnom” mondják. Amikor így beszélünk magunkkal, főleg ha kritikus hangvétellel tesszük ezt, egy valahonnan összegyűjtött szabályrendszer mentén működünk. Jó ötlet megváltoztatni a belső párbeszédünket egy választási lehetőségeken alapuló nyelvezetre.

Nem verbális viselkedés

Az NLP-ben nagy hangsúlyt kap nonverbális viselkedés. Albert Mehrabian (1971) kutatása szerint a hanglejtés és a fiziológia ún. „para” üzeneteteket hordoznak a kommunikációban és nagyobb súllyal bírnak arra nézve, hogy a hallgató fél hogyan éli meg a kommunikációt. Például ha valaki kritikusan, ujjával mutatva azt mondja, hogy „tedd ki a szemetet”, alapos okunk van feltételezni, hogy az illető egy szükség szabály alapú látásmóddal rendelkezik.  Ellenben, ha valaki mindezt nevetve és nyitott mozdulatokkal mondja, ez már kevésbé egyértelmű. Kapcsolatainkban elég hamar és gyakran tudat alatt megismerjük a nonverbális kommunikáció jelentését.  

A szükség átváltása lehetőségre.

Ahhoz, hogy kitörjünk a szükségen alapuló nyelvből, csupán behelyettesítjük a szükséget jelentő igéket olyanokkal, mely a lehetőséget hordozzák magunkban. Így lesz a kellenéből, kellből, muszájból lehetne, lehet és lenne.

Többször kéne eljárnunk otthonról/ Jó ötlet lenne többször eljárni otthonról

Időben haza kellene érned/ Örülnék, ha beszélnénk arról, hogy mikor jössz haza

Le kell fogynod/ Beszélhetünk az egészségedről

Nagyobb rendet kell tartanod/Kialakíthatnál egy rendrakási rendszert

Nem szabadna olyan sokszor találkoznod a családoddal/Beszélhetünk arról, hogy mennyi időt töltünk együtt?

Ha a szükséget kifejező igéket behelyettesítjük lehetőséget nyújtó igékkel, észre fogjuk venni, hogy mi magunk és partnerünk milyen más módon fogunk reagálni egymásra. Inkább egy közös térből fogunk kiindulni, amely folyamatokkal magyarázza el, hogy mi fontos az adott kapcsolatban és általában az életben. A szabályalapú szükség szavakkal csupán rákényszerítjük a saját világunkat a másikra és ez nem egy produktív dolog egy kapcsolatban.

Ha Ön már tanult NLP-t észre fogja venni, hogy itt a Meta Modellből használtam és alkalmaztam egy mintát a kapcsolatokra. Még tizenkét másik minta van. A Meta modell akkor jött létre, amikor az NLP létrehozói két olyan terapeuta nyelvezetét modellezték, akik azon dolgoztak, hogy segítsenek másoknak nagyobb választási lehetőséget nyújtani kapcsolataikban és családi életükben. A Meta Modell szintaktikus szerkezeteiben vannak olyan kérdések, amelyek megkérdőjelezik azt, ha egy „kliens” egy elszegényedett térkép alapján dolgozik. Az Ön társa nem egy kliens, így nem tettem ide a kérdést, mely megkérdőjelezi a szükség modális operátorait. Véleményem szerint ez a megkérdőjelezés szükségtelen, ha az emberek megtanulják, hogy hogyan használják a Meta Modellt önmagukon és hogyan használjanak tiszta nyelvezetet kapcsolatukban.  Lelje örömét azokban a lehetőségekben, melyeket Ön és társa létrehoznak. 

Írta: Michael Carroll

Fordította: Damásdi Judit ( The impact different styles of language has on our relationship ,  NLP Academy Newsletter, 2014/042alapján)