Hogyan hathat egy pillangó az életünkre?

A káosz elméletbõl ismerjük a pillangó-hatás elvét, amely azt írja le, miként indít el egy pillangó szárnymozgása olyan esemény láncolatot, mely végül, több ezer mérfölddel arrébb, tornádóhoz vezet.

A tornádó lehetõsége mindig fennáll, azonban a pillangószárnyak okozta, mindent elindító légköri változás az, amely megteremti a tornádó számára azt a közeget, melyben az vagy lecsap, vagy nem. Hiszen egy nem lineáris, dinamikus rendszer kiinduló állapotában történõ apró változások hatalmas változásokat hozhatnak létre a rendszer hosszú-távú mûködésében.

Biztos vagyok abban, ha utólag visszatekintünk életünk eseményeire, felfedezhetünk olyan idõszakokat, amikor egy kicsiny tett események láncolatát indította el és vezetett komoly, pozitív vagy negatív végeredményhez. A rendszerben örökké megvoltak azon tényezõk, melyek a végeredményt létrehozták, de mindig egy kicsi változás volt az, amely a dolgokat beindította és az alkotórészeket összerakta. Gyakran hallhatjuk embertársainktól: „Bárcsak ne mondtam volna azt, hogy ...”, vagy „Annyira örülök, hogy azon az estén úgy döntöttem, hogy elmegyek ... .”

Az első példában néhány szó valami negatív következménnyel bíró, sokkal nagyobb dologhoz vezetett, a második példában viszont egy döntés, vagyis hogy a beszélő valahová elmenjen volt a kiváltója valami nagy, pozitív dolognak. Mindkét esetben sok, más feltétel is jelenvolt a rendszerben, mely hozzájárult a végeredményhez.

A pillangó-hatással foglalkozó írások, néhányunk számára, akár kitalációnak is tûnhetnek, de megint mások azzal szállnának vitába, van-e egyáltalán olyan, hogy kitalált esemény, hisz vagy mi magunk teremtjük állandóan meg mindazt, amit gondolunk, vagy pedig valami sokkal nagyobb dolog irányítja az eseményeket.

Akár úgy hisszük, hogy az események csupán saját kitalációink, akár elõre elrendeltetettnek véljük azokat, mindenképpen még egy csomó további „választási lehetõséget” is figyelembe kell vennünk. Ezen választási lehetõségek azok, melyeknél a legtöbb ember a szerencsében bízik. A lényeg tehát az, hogy legyünk elég érzékenyek saját tudatosságunk erõsítésében, akkor tudjuk majd nagyobb sikerrel használni életünk gazdagítására a pillangó-hatás elvét.

A személyes tudatosság erõsítésének két oldala van:

a) a belsõ érzéki tapasztalásunk tudatosítása

b) a körülöttünk lévõ emberek külsõ, nem verbális utasításainak tudatosítása.

A tudattalanunknak – elménk nagyobb része – megvan az az egyedülálló intelligenciája, hogy információk tömegeit értelmezze, melyeket öt érzékszervünkön keresztül másodpercenként fogadunk be az. Az érzékelésen alapuló, idegrendszerünkbe eljutó információk nagy része az éber tudatosság szintje alatt van. Malcolm Gladwell, Villanás címû könyvében a tudattalan értelmezését a „vékonyra szeletelés” jelenségével magyarázza. Ez az a hely, ahol egy másodperc töredéke alatt a tudattalan értelmezi a helyzetet. Sokan a tudattalant az intuícióval, az elõérzettel, illetve a belsõ megérzésekkel magyarázzák. Az NLP álláspontja az, hogy intuíciónk használata mellett a tudatosság is fontos.

Ahhoz hogy megerõsítsük tudatosságunkat a minket körülvevõ emberek nem verbális utasításaival kapcsolatban, meg kell bizonyosodnunk afelõl, hogy kifelé irányuló figyelmünk, szemeink, füleink kellõképpen nyitottak a hirtelen felbukkanó információra.
Ez korántsem azt jelenti, hogy gondolataink miatt lankadna figyelmünk, avagy belsõ beszélgetésbe keverednénk önmagunkkal. Amikor másokkal interakciót folytatunk, fontos, hogy figyelmünk a teljes kommunikációs rendszerükre irányuljon, mely sokkal többet jelent puszta nyelvhasználatuknál.

Tudatosítanunk kell a szemmozgást, gesztusokat, testtartást, a hangsúlyt, a beszédben tartott szüneteket, stb. Amikor valóban odafigyelünk, kalibrálhatunk* is.

Miután megalapoztuk személyes tudatosságunk magasabb szintjét, mellyel felfedhetjük a körülöttünk lévõ rendszer apró változásait, ideje megalkotnunk a rendszer nagyobb elemeit, például tudatosítanunk a „nagyobb képet”. A tornádó lehetõsége, még ha idõjárásunk rendszerében fenn is áll, szerencsére, bekövetkezése nem túl gyakori. Ez olyan, mint sok ember számára élete legfontosabb álma, vagyis megvan a lehetõség annak beteljesítésére, rendelkezik a hozzávaló eszközökkel, a külsõ feltételek is befolyásolhatóak álma megvalósításához, sokaknak mégsem sikerül elérni azt. Ez sokaknak onnan ered, hogy nem látják maguk elõtt világosan az álmukról alkotott „nagyobb képet” és nem használják fel az apróbb, ámbár rendkívül fontos elemeket ahhoz, hogy álmuk valóra váljon.

Tehát ahhoz, hogy tudatosítsuk a „nagyobb képet”, üljünk le egy csendes helyen és kérdezzük meg magunktól – „Mi a fontos számomra az életemben?” Folyamatosan válaszolgassunk erre a kérdésre, míg kb. 5-8 szót le nem írtunk, mint például család, gazdagság, egészség, szabadidõ, stb. Azután kérdezzük meg magunktól: – „Miben fontos ez számomra és mire szolgál ez nekem?” Az elsõ szóhalmaz személyes értékeket tartalmaz, a második halmaz az elsõ halmaz alárendelt jelentését hordozza számunkra. Most pedig gondoljunk arra, hogy az összes felsorolt érték valóra vált és önmagunkat a10-es skálán 10-re értékeljük. Fenti példáimban, ez azt jelentené, hogy gazdagságunk, kapcsolataink, egészségünk a legjobb állapotban van és mindaz megjelenik, ami le van írva. Ellenõrizzük, milyen érzés mindez. Ez a jövõképünk jóval elvontabb, mint a céljaink. Végül állítsunk fel tartalmas célokat, melyek beleillenek jövõképünkbe.

Egy nagyon inspiráló jövõképpel napról napra meglesz a hajtóerõnk arra, hogy cselekedjünk.

Érzéki tudatosságunkkal alkalmazzuk a „pillangó-hatást” és akkor magunk is megbizonyosodhatunk arról, hogy cselekedeteink azon a ponton vannak, ahol a legnagyobb hatást, befolyást gyakorolhatják a rendszerre.
Az álomalkotás során az is fontos, hogy meggyõzõdjünk arról, hogy nem csak álmodunk a jövõrõl, hanem álmunkat meg is éljük a jelenben. Az álom felismerése egy folyamatos munka és ennek a munkának a jelen is része.

Személyes állapotunk kulcsszerepet tölt be álomalkotásunk minden mozzanatában. Ez vonatkozik fegyelmünktõl kezdve cselekedeteinken át, egészen kudarckezelésünkig, sõt arra is, hogy a létfontosságú feladatok megoldásánál csúcsformában lehessünk és megújulásunkra is szánhassunk idõt. Mindig bizonyosodjunk meg arról, hogy megfelelõ állapotban vagyunk ahhoz, amit éppen csinálunk.

Ahhoz, hogy a pillangó-hatást életünk gazdagabbá tételéhez használhassuk, erõsítsük személyes tudatosságunkat, alkossuk meg álmunkat, fedezzük fel a kulcsfontosságú pontokat célunk eléréséhez és cselekedjünk!
Végül éljük meg álmunkat és utunk során használjuk bátran és élvezzük annak minden örömteli pillanatát!

Michael Carroll, Croydon 2007

Irodalom:
Gladwell, M., 2005: Blink: The Power of Thinking Without Thinking, 2005 Alan Lane publishers

*Kalibrálás: Egy másik személy állapotának pontos felismerése a nem szóbeli jelzések értelmezésén keresztül. A kalibrálást az NLP Practitioner tanfolyamon tudja elsajátítani.