Már évszázadok óta alkalmaznak módosult tudatállapotokat gyógyításra és az egyén változásainak előidézésére.
A bennszülött törzsek különböző táncokat és rituálékat használtak a transz-jellegű állapotok elérésére. A tizennyolcadik század utolsó negyedében pedig arról vált ismertté Anton Franz Mesmer „állati magnetizmusa”, hogy képes olyan módosult állapotokat előidézni, amelyek gyógyuláshoz vezettek.
David Braid, egy skót orvos, aki tizenkilencedik század közepén Manchesterben praktizált, megpróbálta megcáfolni az „állati magnetizmus” elméletét. Braid rövid úton rámutatott, hogy az úgy nevezett „állati magnetizmusnak” semmi köze nem volt ahhoz a transz állapothoz, melybe az emberek „megdelejezve”, avagy hipnotizálva, jutottak. Miután több hibás elméletet elvetett az állati magnetizmussal kapcsolatban, Braid elkezdett tudományos okokat keresni a transz állapot magyarázatára.
Braid számos kísérletben utasította alanyait, hogy folyamatosan egy bizonyos tárgyat nézzenek. Felfedezte, hogy a szemek fixációja egy transz-jellegű állapothoz vezetett. Első módszere volt, hogy egy kis, fényes tárgyat kb. 20-40 cm-re a kísérleti alany szemei elé tartott, amíg annak szemei el nem fáradtak, melynek következtében a szemhéjak gyakran spontánt lecsukódtak. Arra a következtetésre jutott, hogy ez a jelenség az alvás egy formája, azt gondolva, hogy az „alvás” a szemek fáradságából következett. Dr Braid a jelenséget Hypnos - az alvás görög istene és az álmok mestere - után nevezte el.
Azonban ahogy folytatta kísérleteit rájött, hogy csupán szuggesztióval is el lehet érni transz állapotokat. 1847-re felfedezte, hogy a hipnózis összes fontosabb jelensége, mint például a görcsök, az érzéstelenítés és az amnézia, előhívható alvás nélkül is. Miután rájött, hogy a hipnózis hibás névválasztás volt, megpróbálta átnevezni „monoideizmussá” a jelenséget, de a hipnózis elnevezés megragadt. Braid a hipnózis nagyapjának tekinthető, ami a folyamatot és az elnevezést illeti.
Freud 1886-ban Dr Jean Charcot-val tanult hipnózist, aki abban az időben úgy hitte, hogy a hisztériának és a hipnózisnak hasonlóak a jellemzői. Charcot úgy vélte, hogy felhasználhatja a hipnózist hisztérikus állapotok előidézésére az általa kezelt embereknél. Charcot nem tekintette gyógymódnak a hipnózist. Freud eleinte arra használta a hipnózist, hogy segítsen az embereknek felszínre hozni az általa elnyomottnak vélt emlékeket. Karrierje későbbi szakaszában áttért a hipnózisról a szabad asszociáció használatára. Freud a tudatalattit, az elnyomott emlékek és elnyomott szexuális vágyak tárházaként írta le.
A huszadik század elején többen kísérleteztek a hipnózis jelenségének feltárásával. Milton Erickson járult ehhez hozzá a legjelentősebb mértékben, már ami a kutatást és az egészséggel kapcsolatos használatát illeti. Erikson egy pszichiáter volt, akit a hipnózis klinikai alkalmazása érdekelt. Úgy hitte, hogy páciensei azért voltak betegek, mert elveszítették elméjük tudatalattijával a kapcsolatot. Úgy gondolta, hogy a tudatalattinak megvan az összes eszköze ahhoz, hogy érzelmi és fiziológiai problémákat gyógyítson.
A transz egy természetesen előforduló állapot
A transz egy mindennapos, rendszeresen előforduló esemény. Biológiai értelemben a transz állapotát a „hipnagogikus”humor mihail zoscsenko hipnozis novella ezoterikus paranormalis mentalista pszichologia forditas vicc trefa poen joke shutka anekdot állapothoz lehet hasonlítani, amely az alvásból az ébredésbe vezető átmenet. Jelentős kutatási anyag mutat arra, hogy komoly a hasonlóság a hipnózis és az álmok között. Egész nap és egész éjszaka ultradián ritmusokként ismert biológiai ciklusokon megyünk keresztül. Az ultradián ritmusok átmeneti szakaszában „lekapcsolunk”, amely egyfajta transz állapothoz hasonlítható. Ennek egy példája, amikor tv nézés közben elkalandozik a figyelmünk és belső világunkra koncentrálunk. Amikor a figyelmünket visszarántja egy külső inger, rájövünk, hogy semmilyen tudomásunk nincs a tv műsorról. Legalább kilencven percenként vannak ilyen belső pillanataink.
Erickson hipnózisa arra irányul, hogy létrehozzon és felerősítsen ilyen állapotokat. A jóllét és az ellenkezője is olyan állapot, melynek hipnotikus jellemzői vannak. Amellett is vannak érvek, hogy a betegségek az életkörülmények által előidézett transz állapotok. A hipnózis segítségével kihasználjuk a gyógyító transzot, hogy a betegségből kimozduljunk és fenntartsuk a jóllétet.
Milton Erickson a transz-t ahhoz hasonlította, mint amikor nagyon beszűkül a figyelmünk és csak a legfontosabb dolgokra figyelünk. Ebben a beszűkült, koncentrált állapotban olyan emlékeket és eszközöket idézhetünk fel, amelyeket már rég elfeledettnek hittünk. A transz általában egy belsőnkre koncentráló, felerősített állapot. Transzban elmosódnak a hipnotizőr és páciense közötti határvonalak és így az alany követni tudja a hipnotizőr vezetését.
A tudatos és a tudattalan elme
Az emberi tapasztalás egésze az idegrendszerünkön keresztül érkezik hozzánk. Az idegrendszer egy óriási hálózat, amely idegkapcsolatok milliárdjait tartalmazza. Amikor az elméről beszélünk, az emberi idegrendszer összes lehetséges kapcsolatának összességére utalunk. A hipnózis és az NLP során az elmét metaforikusan két elemre, tudatos és a tudattalan elmére bontjuk.
René Descartes filozófusnak nem volt tudomása az idegtanról, amikor a tizenhetedik században felállította elméletét, melyben elkülönítette a mentális és a testi tapasztalásokat. Az elmének és a testnek ezen dualizmusát majd’ háromszáz éven át alkalmazta számos tudós és pszichológus. Nagyon kevés tudós (ha van egyáltalán ilyen) tartja igaznak Descartes dualizmusát manapság. Ugyanakkor számos pszichológiai megközelítés épül a tudatos gondolkodás állítólagos felsőbbrendűségére, mely módszereket a terapeuták arra használják, hogy pácienseiket rávegyék: gondolkozzák és beszéljék ki magukból a problémát. A kihívás az, ahogy az a következő bekezdésekből kiderül, hogy a gondolkodás és az abból származó beszéd (a tudatos elme) oly kis részét képezi egész elménk intelligenciájának, hogy azok a terápiák, amelyek kizárólag a tudatos elme elemzésére korlátozódnak nem lehetnek sikeresek.
A tudatos elme
A tudatos elmének, a tudattalanhoz hasonlítva, korlátozottak a feldolgozási képességei. A tudatos elmét a természetes nyelv logikája uralja, a nyelvi megjelenítés narratívája. George A. Miller munkája „A bűvös hét, plussz/mínusz kettő”, gyakran idézett forrása az NLP-nek, hiszen ez a kutatás rámutat tudatosságunk kapacitásának korlátozott mivoltára.
A tudatos elme alatt azokat a reprezentációkat értjük, melyekről egy adott pillanatban tudomásunk van, tehát az a közvetlen térkép, amelyhez tudatos hozzáférésünk van. A tudatos elme az egyes pillanatokban tapasztalt élmények belső, folyamatos kommentárjában jut kifejezésre. A tudat elménk azon része, amellyel ezeket a szavakat elolvassuk és értelmezzük. Ahogy Ön ránéz erre az oldalra, elméjében kimondja a szavakat és ahogy kikövetkezteti a szöveg értelmét, rájön arra, hogy ez a jelentés, hogyan kapcsolódik Önhöz. A tudatos elme lineáris, egymás után következő és logikus és minden olyat szeret, aminek értelme van. Talán már hallotta a „túl aktív a tudatos elméje” kifejezést. Ez azt jelenti, hogy az illető megpróbál logikusan értelmezni mindent (egy igazi paradox), minden élményét be akarja skatulyázni és meg akarja magyarázni. A túl aktív tudatos elmével rendelkező embereknek nehezükre esik, hogy megéljék a pillanatot vagy sodródjanak az árral, belekövülnek a belső párbeszédébe és gyakran kevésbé vannak tudatában az érzékelt eseményeknek. A hipnotikus transz hasznunkra lehet, hogy elvonjuk a tudatos elme „figyelmét”, amikor páciensekkel dolgozunk, annak érdekében, hogy a javaslatokat a tudattalan befogadhassa.
A tudattalan
Azt mondják, hogy valahogy a tudattalan birtokában van az egész tudás arról a rendszerről, ami téged, az egyént alkot. A tudattalan képvisel mindent olyat az elme és a test rendszerében, ami nem tudatos egy adott pillanatban. A tudatalattink csodálatos feldolgozási képességekkel rendelkezik a tudatos elméhez viszonyítva. Kutatások bizonyítják, hogy a tudattalan milliónyi érzékelt információt fogad be másodpercenként az idegrendszeren keresztül. A tudattalan nevéből következik, hogy nem lesz tudomásunk azoknak a folyamatoknak a nagy részéről, amelyben a tudattalan részt vesz. Néhányan jobban ismerik a tudattalan működését, mint mások. Ezek az emberek jól kommunikálnak a tudattalanjukkal.
A fizikai oldalon, az Ön tudattalanja ebben a pillanatban is szabályozza testét, vért pumpál szívéből, emészti az ételeket, kitisztítja a nyiroksejteket, gyógyítja az esetleges sebeket és leküzd minden antitestet, amely a rendszerbe bekerül. Nem kell tudatosan átgondolva dobogásra késztetni a szívünket, pislogni vagy megtölteni tüdőnket oxigénnel. Mindez tudattalanul megtörténik. A hipnózis során kihasználhatjuk a tudattalan erejét és hozzáférhetünk gyógyítási képességéhez.
A múltbéli események részletei és az, amit az életben fizikailag és mentálisan eddig megtanultunk mind-mind a tudattalan részét képezik. Ha megkérdeznék Öntől, hogy mit gondol az első napjáról az iskolában, az első csókjáról, egy reprezentáció (vagy reprezentációk sorozata) jutna tudatosan az eszébe. A múltbéli események ilyen reprezentációi mind a tudattalan elmében találhatóak. A múlt reprezentációja a tudattalanból válik jelenlegi reprezentációvá, valami olyan, ami már ott volt.
Azok, akiknek fóbiájuk van, minden alkalommal, amikor a fóbiát megtapasztalják aktuális ingereket (VAKOG) párosítanak fizikailag és mentálisan egy múltbéli reprezentáció tudattalan megjelenítésével. A tudattalan szokásokra épül és könnyedén tanul, ha stimulálják. A fóbiások esetében általában egyetlen élmény hozza létre a fóbia megtanult viselkedését. Elképesztő, hogy a tudattalan miként képes aktiválni a támadási vagy a menekülési reakciót, minden egyes alkalommal, amikor a fóbiás kapcsolatba kerül a fóbiát kiváltó ingerrel. Hozzuk létre a fóbiát kiváltó ingert és teljesen mindegy, hogy a fóbiában szenvedő ember mivel foglalatoskodik éppen, a tudatos figyelme azonnal támadási vagy menekülési reakcióra vált. Noha a fóbiás intellektuálisan megérti, hogy egy pók/egér stb. nem fogja bántani, nem tudja felülírni a tudattalan válaszreakciót tudatos akaratával. A logikus tudatos elme nem működik, ha problémákról van szó.
A tudattalan elme érzelmeken, szokásokon és testi érzéseken pl.: fájdalom, izomfeszültség stb. jut kifejezésre. Az úgy nevezett érzelmek, mint például a boldogság, a szomorúság és a többi, mind a tudatos elme kategóriái, amelyeket olyan tudattalan folyamatokhoz rendelünk, mint például az idegrendszer elektromos és kémiai reakciói. A test érzésként tapasztalja ezeket a jelenségeket, nominalizáljuk a jelenséget és érzelmekről beszélünk, miközben gyakran elveszítjük a valódi érzelmek fonalát.
Egy fizikai tünet gyakran elfed egy érzelmi ügyet. Az állapotoknak mind a fizikai és az érzelmi része fontos és gyógyítás igényel. Ha egy orvos anélkül gyógyítja a fizikai problémát, hogy meggyógyítaná az érzelmi tényezőket, akkor fennáll az esélye annak, hogy a fizikai gond ismét manifesztálódni fog. Olyan, mintha a fizikai gond egy jel lenne azért, hogy figyeljünk.
A tudattalan elmének hihetetlen lehetősége van a változásokra és könnyen tanul pozitív, új válaszreakciókat. Csupán a tudattalan stimulációjának kérdése a változás létrehozása hatékony kommunikációval. A hipnózis tehát tökéletes eszköz ahhoz, hogy kihasználjuk a tudattalan elme gyógyítási képességét.
(Michael Carroll: Healing with Hypnosis, NLP Academy Newsletter, 2013/1 alapján)
